2014 márc. 11

A Sötét lovag visszatér - Bevezető

Sötét – Lovag – Napok

írta Frank Miller

1996. szeptember 16.

1963. (Vagy tán ’64? A pontos év nem dereng. De az emlék élénkén él bennem.)

Garzonlakás Vermont-ban. 6 (vagy 7) éves voltam. Hozzájutottam egy 80 oldalas Batman képregényhez. Felnyitottam. Átlapoztam. Beleszerettem.

Bár írtam volna naplót! De ki gondolta volna? Senki, az biztos.

Nos, talán Dick Giordano. Talán Dick sejtette hová lyukadunk majd ki. Ő akkoriban a DC Comics főszerkesztője volt, és keményen lobbizott ezért a Batman dologért. Akár tudta mi lesz ebből, akár nem, könyörtelen volt. Hajthatatlan.


1984. Bármely étteremben vagy hotel bárjában. Megállás nélkül. Dick Giordano szajkózza, hogy a Batman eladások megrekedtek. De láss csodát mire képes egy olvasói felmérés egy amatőr magazinban. Kiderül, Batman mindenki kedvenc karaktere. Ideje lecsutakolni és újra kiereszteni a vén csatalovat.


De épp ez volt az. Ez zavart Batman-ben. Nem volt öreg, csessze meg. A majd’ fél évszázada tartó megjelenés ellenére ott volt ő ránctalanul, jóképűen, örökké 29 évesen. Soha egy görnyedtség a fatörzsnyi nyakán. Soha egy percig nem merült fel, hogy ez az atléta alkat bármikor is a múlté lesz. Örökifjú, fiatalabb, mint Magic Johnson vagy Michael Jordan. Valaki, akin nem fog az idő vasfoga.

1985. A lakásom New Yorkban. Hirtelen felismerés, de nem a jó fajtából. Közeleg a harmincadik születésnapom. Egy évvel idősebb leszek Batman-nél.

Az évek során elfogadtam, hogy Pókember fiatalabb, mint az öcsém, de Batman? Batman? A kedvenc gyerekkori hősöm? Ez a kenyérállú, mindig bölcs apafigura? Tényleg öregebb leszek, mint Batman?

Ez tarthatatlan volt. Valamit tenni kellett.

Később ugyanebben az évben. Egy repülőn Texas felé tartva. Dick Giordano-val fehér bort iszogatunk és beszélgetünk. Lelkesen, bár hebehurgyán, elé tárom az ötleteimet ezzel a rám bízott Batman üggyel kapcsolatban. A lényeg, hogy Batman-t egyszerűen egy időutazásra küldjük, és elregéljük az utolsó akcióját. Időutazásra küldjük, és ezúttal véletlenül úgy intézzük, hogy jóval öregebb legyen nálam.


Jelenetek százaival dobálom Dick-et. Többet akar. Ez még csak egy nyers, tapogatózó elbeszélés, amit rázúdítok, még nem történet, néhány frankó beszólás, amit majd Batman mond, egy-két menő jelenet, melyek olyan végkifejlethez visznek, ami soha nem jönne össze – de ha mégis, a DC nem adná ki.

E pillanatban, A Sötét Lovag Visszatér, hogy a „szakzsargont” használjam, egy katyvasz. De egy lehetőségekkel teli katyvasz. Már alig várom, hogy nekiálljak. És egy jó szerkesztő tudja, hogy mikor kell munkába fogni. Dick-től zöld utat kapok, de kétségkívül legbelül abban bízik, hogy meg tud majd fékezni, nehogy túl kártékony legyek.

A legegyszerűbb dolog a csapat toborzása volt. Rutinmunka. Egyszerű. Ha arra került a sor, hogy más művészekkel dolgozzam, mázlista voltam.


Régi társam, Klaus Janson hihetetlen energiát és mozgalmasságot vitt a Marvel féle Fenegyerek vázlataimba. Akkorra ért véget a Fenegyerek éránk. Oroszlánrészt vállalt a rajz terén, olyannyira, hogy szóló művész lett, mikor otthagytam a füzetet. A kérdés az volt, hajlandó-e újra velem dolgozni. Még több mázli: hajlandó volt.


A Fenegyerek után belefogtam az első képregény-novellámba, a Ronin-ba, melyet a DC Comics adott ki. Lynn Varley grafikus csatlakozott hozzám és fejezetről fejezetre emelte egyre magasabb szintre a színek tökéletességének fogalmát. Lynn valósággal újraértelmezte a színek jelentőségét a képregény lapjain mindazzal a hangulattal, melegséggel és művészi szemlélettel, melyek nélkül a fekete-fehér vázlataim üresnek tűntek volna. Még maga a történet is sokkal hidegebbnek, befejezetlennek tűnt az ő munkája nélkül. Lynn magasra tette a lécet a jövő színfelelőseinek.



A Ronin egy színfalak mögött megbúvó munkatársa Bob Rozakis volt, a DC termelési főnöke, aki velünk éjszakázva gondoskodott arról, hogy minden problémamentes legyen. Ez egy ambiciózus projekt volt egy átmeneti korszakban, mikor szinte óránként jöttek az új kihívások. Bob munkájának fontossága csak a felszín alá lesve derült ki. Azzal, hogy velünk volt, tudtuk, hogy számunkra nincs lehetetlen.

Egy másik nélkülözhetetlen pozíció, amely mindent eldönthet bármely képregénynél a művészeti vezető. A néhai Neal Pozner-től Richard Bruning-ig és így tovább, a DC gondoskodott arról, hogy mindig olyasvalaki legyen ebben a pozícióban, aki piszkosul jó. Ahogy a mostani kiadás is mutatja, ez még mindig igaz.


1977. Jenette Kahn DC főigazgató lakása. Egy fogadás. Jenette misztikus novellái után kutatva botlok bele egy nyájas és szellemes fickóba, az író Mike W. Barr-ba. Ez egy barátság kezdete volt. Nem kellett sok, máris Batman-ről diskuráltunk. Csak úgy röpködtek az ötletek. És ez még ma is így van, ha Mike és én szóba elegyedünk.

1979. Marvel Comics szerkesztőség. „Ez egy Batman-ötlet”, mondja Jo Duffy író és akkori szerkesztő, mikor elé tárok egy jelenetet a Fenegyerekből. Nem ez az első alkalom, hogy ezt hallom Tőle. Jo, egy mindig bátorító, tanácsokkal teli szerkesztő, kolléga, konzulens és barát. Persze, hogy a jövendő években volt mondanivalója Batman-ről.

A csend nem hoz ihletet, és barátom, hogy ez mennyire igaz, ha egy olyan karakterrel kezdesz, aki generációk kedvence! Az ötletek a legkülönfélébb helyzetekben törtek rám, fogadásokon, vacsora közben, vagy póker-partyk szünetében.

Legyen elég annyi, hogy ha fel kéne sorolnom az összes írót, akinek ötlete volt Batman-nel kapcsolatban, akkor nem maradna hely e könyvben a képregény számára.

Mint mikor egy hullámvasúton ülsz, pont olyan volt a Sötét Lovag életre keltése, öröm és bánat, számtalan megbánt vita és örömteli meglepetés. Néha úgy éreztem magam, mint egy cirkuszi porondmester. Annyi minden körbevett minket, mint sok kis rezdülő múzsa.


Aztán persze ott volt Batman. Ő volt az igazi főnök. Sajátos és meggyőző személyisége és célja van, egy jól körülírható lényege. Nem kicsinyeskedik és nem ingerlékeny. Nem nyafog, nincs nyoma önsajnálatnak a szívében. Okos. Nemes. És ami a legfontosabb, hatalmas. Akárcsak a szenvedélyessége. Még a boldogtalansága is inkább amolyan nyomasztó, wagneri kín. És a győzelmei olümposziak.

Megingathatatlan.


És aztán, ennek ellenére minden ostoba, felszínesen abszurd töltelék is visszatér. A denevérbarlang egyszerűen nem teljes a tizenöt méteres penny nélkül. Mikor Gordon felügyelő hívja a kedvenc törvényenkívülijét, azt nem titokban teszi. Dehogy. Kivilágítja az egész égboltot a jelzőfénnyel. Ha még száz oldalt kellett volna írnom és rajzolnom, biztos belekevertem volna még pár hatalmas írógépet és Bat-Mite-ot a történetbe.


Robin-t nem akartam a történetbe vinni. De aztán egy nap elképzeltem, ahogy a színes uniformis épületről épültre ugrál eltörpülve a szürke-fekete óriás mellett… és íme, ott volt ő. Robin.

Nem mintha az én elképzelésem teljes valójában pattant volna ki a fejemből.


1985. 9000 méter magasan. John Byrne animátorral Batman-ről társalgok. Ő Robin-t említi. „Robin egy csajszi kell, hogy legyen.” – mondja. Megemlít egy női Robin rajzot Jaime Hernandeztől, a Love&Rockets művészétől. Hogy alátámassza érveit, John rajzol egy saját vázlatot.


De ahhoz, hogy megalkossuk Carrie Keane Kelley-t, Lynn Varley-ra volt szükség. Nem túlzás azt állítani, hogy Lynn szerkesztette és igazította ki Robin és a többi fiatal karakter párbeszédeit. Ez csak egy példa a sok közül, hogy a színeken kívül mi mindent köszönhet a Sötét Lovag Lynn-nek. Amennyire az én könyvem, épp annyira az övé is.

Kollégák, barátok, és a rezgő múzsák. Mind nagylelkűen segítettek.

Egy valamit azonban még meg kell tennem. A sok segítség mellett vissza kell küldenem egy ajándékot a múltba egy vermonti kissrácnak, aki fellapozott egy Batman képregényt, beleszeretett és az érzés sosem változott igazán.


Will Jungkuntz (1955-1985) emlékére



fordítás és illusztráció-válogatás: B.Roland – BATMAN HUNGARY


2014 márc. 5

Májustól Batman!

Gondolom észrevettétek (vagy majd most észreveszitek), hogy eltűnt szinte minden
képregényünk. Ennek oka, hogy májustól kéthavonta fog megjelenni az újságosnál(!)
Batman képregény, magyar nyelven a Kingpin kiadó gondozásában. 
Mivel a kézzel fogható képregény mindenkinek (reméljük) fontosabb, ezért nem
fogunk semmit fordítani ami 2005 után jelent meg az USA-ban. Reméljük, ha olyan fog
megjelenni amit már olvastatok nálunk (vagy bármelyik másik oldalon)
hiába ismeritek a sztorit, megveszitek ugyanúgy (hisz egy Batman-rajongó
gyűjteményéből nem hiányozhat egyetlen szám sem).



Az ára 850ft (előfizetve 800ft), 48 oldalas lesz. Az első fele Batman-ről
fog szólni, a második felében pedig mindig valami DC-s történet lesz
(elsőként a Gotham City: Ragadozók folytatódik, aminek az
előzményeit a itt megvehetitek).

Ami a mi képregényeinket illeti... hamarosan a
Sötét Lovag visszatér...

A Kingpinnek további sok sikert kiván a Batman Hungary csapata:
Márk, Roland, Ákos, Dani!

2013 dec. 27

Ez+az

Jakab Fruzsina küldte nekünk ezt a képet, és keresné
a hozzá való Batmobile-t. Ha valaki tudna neki segíteni ebben
az jelezze legyen szíves. :)


----------

Nem Batman!

Van egy Giana Sisters steam kódom, nekem nem kell, aki kapja, marja:

KWZZM-2LAMB-RPD3T

----------

Foglalási lista féle:

Jövőévi képregény terveink, amolyan foglalás féle:

Batman és Robin (Új 52)
Batman Egyesület
Batman Egyesület (Új 52)
Arkham háború (Új 52) 
Damian: Batman fia (Új 52)
A Sötét lovag visszatér

2013 dec. 25

Batman történeti áttekintés (3. rész)

(Final Crisis; Batlle for the Cowl; The Return of Bruce Wayne)


Végső válság

A R.I.P. után az olvasók sokáig kétségek közt maradtak, ugyanis nem lehetett tudni, hogy mi történt pontosan Batman-nel, az alábbi két kép meg igencsak zavarólag hatott.



Nos, hogy a blog-olvasók, akik esetleg nem ismerik a történetet, ne járjanak úgy, mint az amcsik, mi rögtön feloldjuk az ellentmondást:

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe, a Végső Válság (Final Crisis) alatt Darkseid foglyul ejti Batman-t (aki persze túlélte a helikopter-zuhanást, majd a kastélyba visszavergődve egy kis alvás után hívást kap az Igazságligától, hogy nyomozzon egy isten halálának ügyében) azzal a céllal, hogy páratlan fizikai és szellemi adottságainak köszönhetően belőle klónozzon hadsereget. A teljes felkészítéshez azonban a klónokat is olyan mentális traumának teszik ki „doktorai”, melyeket Bruce is átélt, hogy hogy-nem ez a másolatok agyhalálát okozza, talán csak egy marad meg közülük. Batman kiszabadul az előző cikk végén látott fogságból, majd életében először pisztolyt ránt, ami egy olyan lövedéket tartalmaz, mely Darkseid gazdatesttől való elválasztását eredményezi, illetve ezt a lövedéket az időben visszafelé küldve ölték meg Oriont (Darkseid fia). Ráadásul ez a töltény volt minden töltény atyja, hogy úgy mondjam, melyet a történelem során kilőttek. Csakhogy egy istent nem lehet következmények nélkül megölni, taglalja a Batman 701-702 epizódja.



Bruce-t egy Omega-sugár eltalálja, majd egy Darkseid által kinyitott doboz egy időspirálba dobja. A fő motívum a történetben a „rés”. A rés, az üresség, mely jelen van mindenben, és Bruce kezdi érteni, hogy eköré az üresség köré tekeredett egész Gotham története. Darkseid azonban ennél rafináltabb, hogy csak úgy elengedje Batman-t. És akkor kit tart a kezében Superman? Nos, az egy klón, Batman-jelmezben, akit abban a hitben temetnek el, mintha Bruce Wayne lett volna.

Harc a maszkért

Gotham egy ideig Batman nélkül marad, de még a bűnözők is úgy gondolják, ez az állapot sokáig nem tartható fenn. Megkezdődik tehát a csata, hogy ki öltse magára a köpenyt.



Végül Dick Grayson kerül ki úgymond győztesen a kavarodásból és lép mentorának helyére, ami sokakat megosztott, de talán a legkézenfekvőbb döntés volt. Robin szerepét Damian Wayne veszi át, az új dinamikus duó sikerrel tartja rettegésben Gotham gazfickóit, Tim Drake pedig Vörös Robinként tevékenykedik tovább. Új Éjszárnyat nem avatnak, Bruce-t pedig egy hasonmása helyettesíti a nyilvánosság előtt, mindez azért szemet szúr az olyan éles szemű riportereknek, mint Vicki Vale.

Bruce Wayne visszatérése



Jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis hogy telt Bruce Wayne múltjáró kiruccanása. A Batman: The Return of Bruce Wayne hat részes történet lapjain hősünk előbb a Vandal Savage vezette neandervölgyi ősemberekkel hadakozik denevér-imádó kultuszt teremtve, jobban mondva ápolva, ezután boszorkány-üldöző időkbe jut, ahová úgy tűnik egy hatalmas szörny is követi egyfajta dimenziók közti résen keresztül. Csatlakozik a boszorkányüldözőkhöz nyomozóként, de amikor a lányt, akit megmentett a szörnytől elítélik, az nem habozik elátkozni a vezető egész nemzetségét, nem tudva, hogy az bizony Bruce egy őse. Innen a kalózok világába vezet az út. A későbbi denevérbarlangban az ott élő „denevér-emberek” elvezetik korábban otthagyott köpenyéhez, melyet megőriztek az idők során. A történéseket lejegyezteti egy fiatal tengerésszel, kérve, hogy azt egy denevér-jelű dobozban őrizze a Wayne család számára. Ezt követően Jonah Hex-szel kerül összetűzésbe a vadnyugaton, akit Vandal Savage bérelt fel. Sikerül megvédenie a dobozt, de lőtt sebet kap, így lép tovább az időben. A dobozt ősei az épülő Wayne-kastély alá rejtik, a későbbi denevér-barlangba. Az 5. részben aztán a szülei halála utáni időszakba látogat, ahol azt kell tapasztalnia folyton kiürülő memóriájával, hogy a denevér-imádó kultusz továbbra is él, méghozzá a Fekete Kesztyű társaság által, sőt, ő maga majdnem emberáldozatként végzi Barbatos szellemének, egy Marsha, mint később kiderül, Martha nevű nőnek köszönhetően. A következő állomás már a jövőbe, illetve szó szerint az idő végezetére repíti Bruce-t. Itt rá kell, hogy ébredjen, Darkseid nem megölni akarta, hanem számítva túlélési ösztönére keresztülküldte az idő spirálján, hogy minden egyes időutazással (melyeket egy Hiper-adapter nevű szörny biztosított, követve őt) egyre több Omega-energia halmozódjon fel a testében, hogy aztán visszajutva a 21. századba a világvégét okozza. Közben az őt régóta üldöző Superman és társai utolérik, de ekkor a szörny átveszi az uralmat a teste felett, majd kijátszva az Igazság Ligája tagjait, az időgépükkel a jelent veszi célba. Bruce persze számított valami hasonlóra, így hátrahagyott egy buborékot, mellyel társai megmenekülnek az elmúlástól és visszajuthatnak a jelenbe Bruce után.



Visszaérkezésekor szerencsére sikerül megfékezni, és szíve leállításával elválasztják a szörnytől, melyet feladnak visszafelé az időpostán. Bruce pedig lassan visszatérő memóriájának birtokában Gotham felé indul tudatában annak, hogy bár magányosan vívja háborúját, valójában sosem volt egyedül.

Bruce Wayne: úton hazafelé



A nyolcrészes Bruce Wayne: The Road Home kissé késlelteti még, hogy Bruce újra Batman legyen. Csak Alfred tudja, hogy visszatért, egy sajátos hacukában teszi próbára korábbi tanítványait és szövetségeseit, miközben megmenti a denevércsalád titkát felfedni vágyó Vicki Vale-t a titkot őrizni kívánó Ra’s al Ghul-tól. Ezután azonban nincs mese, ideje visszatérni.

Batman és Robin

Gotham ugyanis újra veszélybe kerül Dr Simon Hurt által, akit megszállt az a szörny, mely visszatérésekor Bruce-t is irányította. A két Batman (mármint Bruce és Dick) valamint Damian leszámolnak a magát Thomas Wayne-nek kiadó doktorral, nem várt segítséget kapva a Jokertől, újra biztonságot hozva városukba.



Batman: A visszatérés



Bruce új csilli-villi ruhát hord, majd egyből a Közel-Keleten akad dolga.




Majd összehívja a „többieket” a barlangba, hogy bejelentse, Batman-nek ezentúl mindenütt ott kell lenni, ahol a sötétség burjánzik.



Dick marad Batman Gotham-ben, a még tolószékben ülő Barbara Gordon feladata az új Internet 3.0 gondozása lesz, Stephanie Brown-t pedig (az aktuális Batgirl) egy angol suliba küldi a főnök. A Wayntech Lucius Fox irányításával robot-hadsereget fejleszt, illetve speciális páncélt Batman és Robin részére, melyet Bruce és Damian ki is próbálnak. Jemenbe repülve találnak egy amolyan keltetőt, két fura szerzettel a fedélzeten (Traktir és Spidra). 



Bruce egyelőre annyit tud, hogy itt egy rendkívül erős lényt tenyésztettek egy ismeretlen megbízó kérésére, mint Traktir közli vele, csak úgy hívták, „az apátlan”. A hely ahol állnak pedig egy aréna, ahol fejleszthette harci képességeit. Nos, ha olvastátok elő-ajándékunkat december elején, a következő kép sokat elárul:



Amíg Bruce Selina-t invitálja egy kis lopással egybekötött Távol-keleti kiruccanásra, a gonosz új alakot ölt Leviatán személyében.

Ezt megelőzően azonban történt valami, ami mellett hiba lenne említés nélkül elmenni. Batman tehát megtapasztalta, hogy gonosz elleni harcában olykor olyan ellenségekkel is szembe kell nézzen, melyek nem csak erő, ész, hanem globalitás szempontjából is képesek dacolni az ő befolyásával. Hogy mire sarkallja ez a rádöbbenés?

Nos, nem kell a világ legjobb detektívjének lenni, hogy kitaláljátok a történet-áttekintés apropóját, no de „át is adnám a szót” Bruce Wayne-nek, hogy bejelentse:



Méghozzá a BATMAN HUNGARY-n.

Köszönjük, hogy megtiszteltetek és velünk tartottatok, elnézést, ha néhány részlet fölött elsiklott az áttekintés, de célunk az utolsó mozzanat kellőképpen történő felvezetése volt. Figyeljétek a blogot, mert karácsony lévén nem hagyhatunk Titeket üres kézzel! Előre is (vagy épp időben) boldog karácsonyt mindenkinek!



Forrás:

B. Roland
BATMAN HUNGARY